A Zagyva-völgyi várak megmaradt kövei, ma is valami különleges erőt sugároznak. Ostromágyúk által szaggatott falaikkal, felhőkbe törő csonka lakótornyaikkal a magyarság nagy próbatételeit idézik, példát mutatnak az utókornak, vitézségből és helytállásból. A késői utódok borzongva mesélik a védők hőstetteit, menekülő alagutakról, nagy szerelmekről és még nagyobb tragédiákról suttognak. A kövek pedig továbbra is féltékenyen őrzik a titkokat.

A salgótarjáni születésű szerző a regényben olyan stílusban fűzi egybe a történelmet és a várak legendáit, mint amikor a nagyapó mesél az unokáinak.