Rendhagyó útinapló egy egzotikus világról és a n?i lélekr?l Akkor kezdtem ábrándozni a „szökésr?l”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafás-tengerpartos posztert a zsebpénzemb?l, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol h?ség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az id?, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesüljön a gyerekkori álmom: néhány éve télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékr?l, ázsiai mesékr?l és elképeszt? sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésr?l, lakatlan szigetekr?l és egy másfajta életszemléletr?l szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és körülöttem: a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a n?vel, az emberrel, mint talán még soha azel?tt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akikt?l meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybet?vel. Fej?s Éva