Mónika oleh Berkesi András

„A nappalitól a tölgyfa lépcsőn lement a garázsba, hogy felhozza a porszívót. A vasajtót tárva-nyitva találta. Felkattintotta a villanyt. A Kadett a helyén állt, tisztán, mintha nemrégen mosták volna le. A kazánházban is tökéletes volt a rend. Amikor belépett a barkácsműhelybe, azt hitte, hogy menten szívszélhűdést kap az eléje táruló látványtól. Még arra sem futotta erejéből, hogy felsikoltson. Tarczali Tibor a satupad előtt, a műanyag padlón feküdt, homlokán véres lyuk tátongott, feje körül száradt vértócsa. A műhely jobb falánál a vasállvány félre volt húzva, mögötte a falban egy nyitott páncélszekrényt vett észre…”